Charles De Gaulle konferencia


A Századvég Alapítvány az Igazságügyi Minisztériummal és az NKE-vel együttműködve rendezte meg a Gaulleizmus: az állam, a jog és a nemzeti szuverenitás szerepe a modern európai demokráciákban című nemzetközi konferenciát.


Franciaország utóbbi évszázadának legnagyobb államférfija, Charles de Gaulle élete, döntései, megoldásai és célkitűzései sok szempontból a Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel (NKE), az intézmény létrehozása mögött meghúzódó magyar államreform-folyamattal kapcsolhatók össze - mondta Patyi András rektor a gaullizmusról rendezett csütörtöki konferencián, a Ludovikán. A budapesti tanácskozáson az NKE rektora arról beszélt, hogy de Gaulle-t - aki hazájában katonai gondolkodóként messze megelőzte korát - végtelen hazaszeretete vezette, és ezt a politikai gyakorlatba, a politikai reformokba is átvezette.

Lánczi András, a Századvég Alapítvány elnöke, a konferencia szervezőjeként de Gaullet méltatva a politikus háborús emlékirataiból idézett. A tábornok Franciaország jövőjéről azt írta: csak akkor talál igazán magára, amikor az élre kerül, mert csak a nagy vállalkozások képesek ellensúlyozni azokat a bomlasztó csírákat, amelyeket Franciaország népe magában hordoz.    

Kifejtette, sokan azt gondolják, hogy a múltba nézés a valóságtól való elszakadást jelenti, és azért bírálják őket, mert a múltban élnek. Valójában a jobboldali a múltból él, sőt az is abból él, aki nem így gondolja, csak nem akar erről tudomást venni - mondta. Arról is beszélt, hogy a válsághelyzetre reagáló szokatlan újítás, amely a parlamentáris kormányforma és az amerikai prezidenciális rendszer sajátos keverékét, vegyítését jelentette, nemcsak sikeresnek bizonyult a francia nemzet érdekében, de világszerte követőkre, másolókra talált.

Hervé Ferrage, a budapesti Francia Intézet igazgatója arról beszélt, de Gaulle államelnökként is szigorú, római erények szerint dolgozott nemzete és a hatalom szolgálatában, legfontosabb jellemzője a morális tartás volt.    

Úgy fogalmazott, nemzeti hős volt, aki az eltiprás, a megaláztatás elleni ellenállásban, illetve a háború utáni helyreállításban emelkedett ki. Azt hangoztatta, ha hűek akarunk lenni az örökségéhez, akkor újra fel kell fedezni az új történelmi körülmények között "a becsület, az erények, a történelem tisztelete mentén".    

De Gaulle tudta azt is, hogy Franciaország nagyobb mint ő, és példaszerű volt az is, ahogy 1969-ben, egy elvesztett népszavazás után, lemondott hivataláról - mondta.    

A gaullizmus nem lehet Európa hangja, de lehet fontos szólam a többszólamú műben: erős Franciaország nélkül nincs erős Európa, erős tagállamok nélkül nincs erős Európai Unió – mondta Trócsányi László igazságügyi miniszter a konferencián.

A miniszter előadásában arról beszélt, hogy az Európai Unió stabilitásához és jövőjéhez nélkülözhetetlenek bizonyos de Gaulle-i erények, az erő és a nagyság feltételezi a rugalmasságot és az alázatot. Az európai népek nem lelkesedhetnek egy értékek, azaz lélek nélküli Európáért, másrészt csak olyan integrációban vehetnek rész, amelyben fennáll a megértés egymás speciális létérdekei iránt – mondta. Trócsányi László kijelentette: az európai integrációhoz a tárgyalás művészetére és művészeire, valódi, elmélyült párbeszédre, ehhez pedig egymás megbecsülésére van szükség.

A miniszter szerint Charles de Gaulle azért lehet politikai példakép, mert erkölcsi példakép is volt. Hozzáfűzte: a de Gaulle-i példa közel áll nem egy mai európai vezetőhöz, aki erős nemzetállamokban gondolkodik. Ez is legitim nézet, még ha nem is az egyetlen - jegyezte meg.

Felidézte: a de Gaulle által megálmodott francia ötödik köztársaságban egy embernek van meghatározó szerepe, az ország pedig akkor lehet sikeres, ha van karizmatikus vezetője. Hozzátette: általános igény lenne de Gaulle-hoz hasonló jó karizmájú vezetőkre Európában és a világban. Azt mondta, hogy de Gaulle nem annyira az erős kéz, mint az erős demokratikus legitimáció híve volt, ennek forrását pedig a francia népben kereste és találta meg. Kitért arra is, hogy de Gaulle nagy francia és nagy európai volt, mégsem szokták az európai integráció alapító atyáival együtt emlegetni, holott a világháború utáni Európa alapítója, sőt alapító atyja, ha az európai egységet nem elsősorban közjogi kérdésként kezeljük.

A miniszter felidézte: a tábornok már a második világháború idején mondta, hogy a háború után Nyugat-Európában valamilyen csoportosulást kell létrehozni, amelynek artériái a La Manche-csatorna, a Földközi-tenger és a Rajna lennének, a hidegháború idején pedig olyan Európa elkerülhetetlen eljövetelét álmodta meg, amely az Atlanti-óceántól az Urálig terjed. Víziójának talpköve azonban a függetlenség volt. Független, szuverén Franciaország, és "európai Európa", vagyis amely mentes nemcsak a szovjet, hanem az amerikai befolyástól is – jegyezte meg. Hozzátette: de Gaulle egy európai államszövetség gondolatának ellenzője, de az európai államok szoros szövetségének meggyőződéses híve volt, aki a nemzetek Európájában hitt, az európai népek összhangjában, "koncertjében". De Gaulle "feltétlenül óhajtotta" a kontinentális Európa államainak szoros kormányközi együttműködését, ez magában foglalta a közös piacon túl a nyugat-európai országok politikai uniójának gondolatát is – fogalmazott.

A tábornok látta a meghasonlott, kettéosztott Európát is, és baráti jobbot nyújtott nemcsak a legyőzött Németországnak, hanem ez a kéz átnyúlt a falakon, a szögesdrótokon is. Úgy is mondhatnánk: katonai vezetőként, stratégaként számára Európa földrajzi térképe elsőbbséget élvezett annak politikai térképéhez képest – fogalmazott a miniszter. Trócsányi László szerint az az egyik, ma is érvényes tanulság, hogy "azokat az államokat, amelyek ma kopogtatnak az Európai Unió ajtaján, ne zárjuk ki".

Közölte, de Gaulle tábornok a háború utáni európai rend és európai egységtörekvések atyja volt, ennek az Európának az egyik alapköve a béke, a másik a demokrácia, az emberi jogok, a szabadság, a jogállam értékei, a harmadik Európa humanista öröksége, ami minden totalitárius ideológia és politika elvetését jelenti.

A gaullizmus nem lehet Európa hangja, de lehet fontos szólam a többszólamú műben. Erős Franciaország nélkül nincs erős Európa. Erős tagállamok nélkül nincs erős Európai Unió – mondta a miniszter.

Hozzátette: azt is látni kell, hogy de Gaulle ideje óta a világ jelentősen átalakult, Franciaország és egész Európa relatív demográfiai és gazdasági súlya csökken a világban, ezzel együtt Franciaország és Európa globális tényező maradhat, bizonyos feltételekkel. Ilyen feltételnek tartja például azt, hogy sikerüljön optimalizálni a közös hatáskörbe adott és a nemzeti hatáskörben tartott politikák mixtúráját – közölte.

Stumpf István az Alkotmánybíróság szuverenitásáról beszélt a De Gaulle konferencián

Az Alkotmánybíróság a nemzeti szuverenitás védelmének fontos intézménye, és ebben a kormány stratégiai partnere ­mondta Stumpf István alkotmánybíró. Az alkotmánybíró előadásában arról beszélt, hogy a nemzetközi jog bizonyos értelemben alkotmányosodik, a különböző nemzetközi intézmények korlátozni akarják a nemzeti szuverenitással bíró alkotmánybíróságok tevékenységét is. Ebben a helyzetben az Alkotmánybíróságnak az alaptörvényből fakadóan a nemzetközi jog és a magyar jog összhangjának biztosítása a feladata, ugyanakkor az alaptörvény védelme a legfontosabb szempont ­ - mondta Stumpf István. Az alkotmánybíróságok egyfajta moderátorok a nemzeti szuverenitás védelme és a nemzetközi szabályok tiszteletben tartása között ­ fogalmazott. Stumpf István előadásában szólt arról, hogy az alaptörvény nem hozott változást a közjogi rendszerben, maradt a köztársasági államforma, ugyanakkor a kormányzati rendszerben jelentősen megnőtt a miniszterelnök szerepe.

Úgy fogalmazott: a kormányzás mindenki képviselete, a közérdek érvényesítése, a piac pedig az önkéntes koordináció jegyében a profitmaximalizálásra törekszik, ezért az államnak kell korlátoznia. Csak az állam képes biztosítani a nemzeti szolidaritásközösséget ­ fogalmazott. Beszélt arról is, hogy egyfajta "válságjogalkotás" alakult ki az elmúlt időben. Ugyanakkor a demokratikus jogállamnak meg kell tudnia oldani azt, hogy a veszélyeztetett alkotmányos értékek ­ mint például a gazdasági­szociális alapjogok, a jogbiztonság ­ a szükséges állami beavatkozások esetén is érvényesüljenek. A gazdasági válság idején az állami beavatkozás legitim cél, de a mélysége és az alapjogok sérelme igazolásra szorul ­ mondta Stumpf István. Hozzáfűzte: az Alkotmánybíróság nincs abban a helyzetben, hogy vizsgálja a beavatkozás indokoltságát, mindössze annyit tehet, hogy a szükségesség­arányosság alapján vizsgálja, meddig lehet elmenni az alapjogi sérelmekben.

Granasztói György miniszterelnöki főtanácsadó előadásában arról beszélt, hogy a gaullista gondolkodás a politikát felfelé, egy transzcendens irányba próbálja eltolni, miközben a pártharcok, a rendkívül erős küzdelmek, amelyeket a pártok folytatnak a hatalomért, lefelé húzzák a gondolkodást.

galéria