Április óta a DK egyetlen fontos stratégiai megnyilvánulása éppen a most kezdődő európai parlamenti választási kampánnyal kapcsolatos: a párt egyedül kíván indulni, nem támogatja az MSZP-vel való közös lista ötletét.  A döntés – miután a többi ellenzéki párt főként a megosztottsága miatt szerepel a sajtóban – akár stratégiai előnyhöz is juttathatja a DK-t a most induló kampányban.

Gyurcsány Ferenc eddig is nagyon élesen szemben állt a kormánypártokkal az Európai Unió jövőjével és migrációs politikájával kapcsolatban. Miközben a többi ellenzéki párt hezitál és tartózkodik a bevándorlók uniós befogadása vagy a Sargentini-jelentés támogatása kapcsán, addig a DK emblematikus politikusa, Gréczy Zsolt egyenesen hazafias tettnek minősítette a Magyarország elleni eljárás megindítását kezdeményező jelentés elfogadását.  A DK egyben az az ellenzéki erő is, amely a legmarkánsabban képviseli az Európai Egyesült Államok gondolatát a nemzetek Európájával szemben, és követeli, hogy ne Magyarországon döntsenek az országnak járó uniós források elosztásáról, hanem Brüsszelben. Az az álláspont, amely szélsőségessé teszi az ellenzéki szavazók számára Gyurcsány Ferenc pártját, az egyetlen markáns ellenzéki hang lehet az európai parlamenti kampányban.

Egy párt sikeressége természetesen a körülmények figyelembevételével ítélhető meg. Ezért az, hogy az MSZP-ből való kiválás után a DK képes volt idén önállóan bejutni a parlamentbe, már önmagában is siker a párt számára. Az elmúlt nyolc év ellenzéken belüli vitái közben (amikor a meglévő szavazóbázis „újraosztásáról” szólt minden), az a szélsőséges retorika, amit Gyurcsány Ferenc és párttársai képviseltek, alkalmasnak bizonyult két cél elérésében: egyszer saját szavazóbázisuk összetartására, másodszor aktivitásuk fenntartására. Amire viszont Gyurcsány pártjának eddig nem volt lehetősége, az a szavazóbázis bővítése.

A Demokratikus Koalíció jövője szempontjából meghatározó időszak következik. A DK Gyurcsány Ferenc nélkül elképzelhetetlen. A szavazóbázis az ő feltétlen híveiből áll, akik szociológiailag jól beazonosítható, nagyon kicsi, de aktív csoportot alkotnak.  A párt eközben foglya a volt miniszterelnök népszerűtlenségének és szélsőségesen liberális retorikájának, amely eddig kizárólag a FIDESZ által vallott értékrend tagadására épült. A választási adatok tükrében jól látható, hogy az ellenzéki szavazók sem bocsátottak meg a volt kormányfőnek a 2006 és 2010 közötti gazdasági és politikai válságért. A szavazótábor bővítésének lehetőségét éppen ezért csak a többi ellenzéki párt válsága teremtheti meg a Demokratikus Koalíció számára.

A következő hónapok alapvető kérdése ezért az, hogy a Demokratikus Koalíció képes-e élni a többi ellenzéki párt válsága révén nyílt lehetőséggel, és a kampányüzenetei átformálásával nyitni a többi protesztszavazó felé. Él-e Gyurcsány Ferenc a kínálkozó lehetőséggel, és megkísérli-e az ellenzéki vezető szerepet megszerezni, vagy benne ragad ma meglévő rajongótáborának méretébe, amely végső soron politikai karrierjének végét jelentheti, legkésőbb 2022-ben.