Kanyarban előzni


Az UNCTAD (ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája) legfrissebb jelentésének megfelelően, 2020 első felében globális szinten az FDI (külföldi működőtőke-befektetések) összege összehasonlítva az előző év azonos időszakával, 49 százalékkal esett vissza. Az év egészére vonatkozó előrejelzésük szerint a visszaesés mértéke 40 százalék körül fog alakulni. A jelenség hangsúlyosabban a fejlett gazdaságokat (Észak-Amerika és Európa) érintette, ahol a visszaesés 75 százalékos volt, ami összegszerűen 98 milliárd dollárral kevesebb FDI-áramlást jelent. Ennek következménye, hogy 2020 első felében a nemzetközi FDI-áramlás az 1994-es év szintjére esett vissza, tulajdonképpen lenullázva a „hiperglobalizáció" korának eredményeit a befektetések terén. Európa egészét tekintve, a tőkekivonások következtében a visszaesés meghaladta a 100 százalékot. Világszinten a bejelentett új projektek száma 37 százalékkal esett vissza az előző évhez képest, ami nem sok jóval kecsegtet, és elhúzódó válságot jelez előre. A remények szerint csupán az elhalasztott beruházások termőre fordulásának csúszása mindenképpen hatással lesz a világgazdaság válságból való kilábalási ütemére, és várhatóan lassítani fogja azt. Az eredeti cikk 2021 január 15-én jelent meg az Origo oldalán.


A példátlan mértékű visszaesés mögött egyértelműen a világjárvány következtében fellépő gazdasági válság és a cégek és egyéb befektetők óvatossága azonosítható. Válság idején a már folyamatban lévő beruházások is késedelmet szenvedhetnek (lásd a magyarországi BMW-üzem), illetve a nem létfontosságú beruházásokat könnyen átütemezik, ezáltal biztosítva a bizonytalanság következtében fellépő likviditási többletszükségletet. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy válság idején a befektetők nem csupán a külföldre irányuló befektetések területén válnak óvatosabbá, hanem a belföldi befektetések tekintetében is. Márpedig a gazdasági visszaesés ellensúlyozása és a növekedés beindítása nehezen elképzelhető új beruházások és fejlesztések megvalósítása nélkül. Friss beruházások nélkül nincs innováció, kapacitásbővülés, termelékenységjavulás, és nincsenek új munkahelyek sem.

Sikeres külgazdasági fordulat

Az FDI összegének csökkenése az EU-t sem kímélte. Az elmúlt év első felében a visszaesés 29 százalékos volt, az előző évi 186 milliárd dollárról 133 milliárd dollárra esett vissza a tagállamokba érkező működőtőke összege. Ezen adatok és a világtendencia tükrében különösen jó hír a külgazdasági és külügyminiszter minapi bejelentése, amely szerint Magyarország 2020-ban rekordévet zárt az országba érkező FDI tekintetében. Szijjártó Péter bejelentésének megfelelően tavaly Magyarországra összesen 1676 milliárd forintnyi (5,66 milliárd dollár) működőtőke érkezett, amiben meghatározó szerepe volt az állami beruházásösztönző rendszernek. Látni kell, hogy napjainkban - és ezt a válság tovább erősítette - szabályos versengés folyik az országok között egy-egy „ígéretes" beruházásért, és a befektetők döntése szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy ennek során az adott kormány mennyiben bizonyul partnernek.

A magyar rendszer lényege, hogy külön intézmény, a HIPA (Nemzeti Befektetési Ügynökség), foglalkozik a külföldi beruházási szándékok felkutatásával és azok menedzselésével. Úgy tűnik, éppen a legjobbkor fordult termőre az a tudatos kormányzati gazdaságpolitika, ami nagy hangsúlyt fektet a külföldi működőtőke Magyarországra vonzására, és mint politikai prioritás a Külgazdasági és Külügyminisztérium megnevezésében is megjelenik. Korunk erőteljesen globalizálódott világgazdaságában a külügyek intézése nem korlátozódhat csupán a diplomáciai kapcsolatok építésére és fenntartására, annak közvetlenül kell szolgálnia az ország gazdasági érdekeit is.

Természetesen ezek az intézményi jellegű változások önmagukban nem sokat nyomnának a latban, ha Magyarország egyébként nem lenne vonzó befektetési célország. Ehhez pedig jó munkamorállal rendelkező, magát továbbképezni is hajlandó, a változásokra is jól reagáló munkaerőre, kedvező földrajzi elhelyezkedésre, fejlett infrastruktúrára és logisztikai szolgáltatásokra, versenyképes adórendszerre, politikai kiszámíthatóságra és megfelelő beruházásösztönzési rendszer működtetésére van szükség. Jelenleg ezek a feltételek Magyarország esetében adottak, és úgy tűnik, a befektetői döntések ezt vissza is igazolják.

A 2010 után meghirdetett új külgazdaság-politika egy másik fontos elemében az ún. keleti nyitás stratégiájában is sikerült szintet lépni. Immár második éve, 2019 után 2020-ban is összegszerűen egy keleti országból, Kínából (2019-ben Dél-Koreából), és nem nyugatról érkezett a legtöbb befektetés. Figyelembe véve a COVID-válság okozta világgazdasági változások irányát, minden esélye megvan annak, hogy a járványt lényegesen hatékonyabban kezelő távol-keleti országok világgazdasági súlya a jelenlegihez képest is tovább fog nőni. Egyébként az FDI terén végbemenő változások is ezt a folyamatot látszanak alátámasztani, a távol-keleti országok bizonyultak legellenállóbbnak, esetükben volt a legkisebb az FDI-áramlás visszaesése. Az egyoldalú nyugati függés oldása a külgazdasági kapcsolatainkban az ország elemi érdeke, és az is fontos lenne, hogy ez az exportpiacaink tekintetében is minél rövidebb időn belül a jelenleginél hangsúlyosabbá válna.

Az FDI-beáramlás szintjének fokozása legalább két megközelítésben is rendkívüli jelentőséggel bír. Egyrészt hozzájárul a gazdaság exportképességének, ezen keresztül a fizetési mérleg egyensúlyának javításához, másrészt a magyar gazdaságvédelmi stratégia szempontjából is jelentős. A magyar gazdaság rendkívül nyitott, az export meghaladja a GDP 80 százalékát, és azt is figyelembe kell venni, hogy az exportteljesítmény több mint 80 százaléka az itt működő külföldi cégekhez kapcsolódik. Elemi érdekünk ennek az exportképességnek a fenntartása és fokozása. Természetesen ezzel párhuzamosan a hazai cégek exportképességének – ami elsősorban innováció és technológiai fejlesztés kérdése - javítását is támogatni kell, aminek egyik járható útja a külföldi tulajdonú cégekkel való együttműködés a beszállítói kapcsolatok szorosabbra fűzésén keresztül.

Munkahelyekre és beruházásokra fókuszáló válságkezelés

A magyar válságkezelést szolgáló gazdaságvédelmi stratégia központi eleme, hogy első helyen nem a munkanélküliséget, hanem a munkahelyek megőrzését és új munkahelyek létrehozását támogatja. Ennek a stratégiának az eredménye, hogy a munkaerőpiaci folyamatokat sikerült nagymértékben ellenőrzés alatt tartani, más országokhoz képest Magyarországon nem nőtt meg jelentősen a munkanélküliek száma. A KSH legfrissebb foglalkoztatási adatainak megfelelően tavaly novemberben csupán 26 ezer fővel dolgoztak kevesebben, mint egy évvel korábban, ők pedig a közfoglalkoztatottak és a korábban külföldön munkát vállalók köréből kerültek ki.

Az elsődleges, az államtól független munkaerőpiacon 8 ezer fővel többen dolgoztak, mint egy évvel korábban. Ezeket az eredményeket úgy lehetett elérni, hogy az állami segítségnyújtás a vállalkozásokra és azok munkaerő-megtartó és munkahelyteremtő képességének fokozására fókuszál, azokat segíti különböző beruházásokat támogató eszközökön (tőkejuttatás, kedvezményes hitelek) keresztül. A támogatások célja az innováció, a technológia és kapacitásfejlesztés, feltétele pedig, hogy a vállalkozások tartsák meg munkavállalóikat, és a lehetőségekhez képest hozzanak létre új munkahelyeket is.

A tudatos állami beruházásokat támogató gazdaságpolitikára, beleértve az FDI-vonzóképesség fokozását is, kiemelten nagy szükség van. A világjárvány nyomán kialakult gazdasági válság Magyarországon is visszavetette a korábbi évekre jellemző magas beruházási hajlandóságot. A KSH adatai alapján 2020 első három negyedévében nemzetgazdasági szinten összességében 8,6 százalékkal csökkent a beruházások volumene, ami elsősorban a nagyvállalati szektor beruházásainak elmaradásából, elhalasztásából tevődik össze. Ilyen körülmények között, az állami beruházástámogatási programok és munkahelyvédelmi eszközök azt a gazdaságpolitikai célt is szolgálják, hogy a gazdasági szereplők megőrizhessék „akcióképességüket", és amint a külső körülmények adottak, versenyképesebben és minél gyorsabban reagáljanak, lehetővé téve, hogy az ország másoknál gyorsabban hagyja maga után a válságot, és akár megerősödve kerüljön ki abból. Ezt akár kanyarban előzésnek is nevezhetjük.

A válságkezelés hatékonyságának javítása érdekében a globalizáció kínálta lehetőségeket is használni kell. Az FDI terén elért eredmények is ezt a törekvést és szemléletet igazolják vissza. Korábban több kritika is érte a 2010 utáni „unortodox" magyar gazdaságpolitikát, többek között globalizáció- és külfölditőke-ellenesnek, sőt protekcionizmusra hajlamosnak is minősítették. Jól látható, hogy ezek a kritikák nem voltak helytállóak. A fő kérdés nem a globalizációellenesség, vagy annak pártolása, hanem az, hogy az adott keretek között olyan gazdaságpolitikát kell tudni folytatni, amelynek a fókuszában a nemzeti érdekek képviselete áll.

A véleménycikk szerzője: Szakáli István Loránd, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. vezető közgazdásza